Kedves Pista bátyám!
Téged a Jóisten értékmentésre és értékteremtésre hívott el, s követve szándékát, a legnehezebb élethelyzetekben, történelmi korokban is betöltötted akaratát.
A néhány lelket számláló Zala megyei Gétyéről indulva már gyermekként megtapasztaltad a háborút, az emberséget és embertelenséget, a fogságot és az otthon hiányát, de ebben a könyörtelen világban is rácsodálkoztál minden, számodra új és érdekes dologra. Közben napról napra papírra vetetted a látottakat és történteket. Gyermekfejjel kezdted írni az azóta is folyamatosan vezetett „Naplófeljegyzéseidet”, amely a stílus és a személyiség csiszolója volt számodra, majd mindaz, amit megosztottál, fontos korlenyomattá és dokumentációvá vált a közösség számára. Ezekből a naplójegyzetekből válogatva született a leventesorsról írt köteted (Tizenötévesen Németországban 2006.) és ebből táplálkozott a szülőfalu története iránti elkötelezettség, amelynek összefoglalására is jutott idő és kitartás (Gétye község történetéből, 2013.).
Már gyermekkorodban benned motoszkált a mindent megörökíteni akarás gondolata, amikor németországi Sylt szigetének térképét (a magyar leventék fogságának helyszíne), vagy az amerikai repülőkről ledobott röpcédulát, munkásigazolványt, fényképet, néhány lapos imakönyvet megtartottad. Ennek a folyamatosan benned élő, értékmentő munkának köszönhető, hogy ma már levéltárakban és múzeumi gyűjteményekben őrzik azokat a pótolhatatlan ipar- és szervtörténeti dokumentumokat, amelyeket te mentettél meg a pusztulástól. S miközben szorgalmasan írtad naplódat, minden számodra érdekes, begyűjthető tárgyat is összeszedtél az alkatrészektől a ledobott lőszereken és pisztolyon át a malomszerkezetekig. Mindenből barkácsoltál, építettél vagy javítottál. Nem véletlen, hogy a kovács szakvizsgától az energetikus és mérnökképző tanfolyamon át képezted magad és lettél jó malomipari szakember és a malmok országos hírű szaktekintélye. Nincs Veszprém és Zala megyében olyan malom, amelyet te nem ismernél és nem dokumentáltál volna.
Széles érdeklődésedet jelzi, hogy a Veszprémi Kaleidoszkóp fényképgyűjteményét több tucat különleges fotóval gazdagítottad, mert félelmet nem ismerve fotóztál 1956-ban, amikor az orosz tankok lőtték a Károly-templom tornyát vagy épp a korabeli nőtüntetést. Neked köszönhetjük a Cserhát bontásáról, a Felszabadulás úti lakótelep építéséről készült egyedi látásmódú, fontos részleteket dokumentáló fotográfiákat.
Kaptál talentumot a tanításra. Több ezer látogatóval ismertetted meg Örvényesen a vízimalmok történetét és működését, s az utóbbi években nagy szeretettel vezeted be a gyermekeket a malmok izgalmas világába. Könyveid és tanulmányaid mind mind ezt a gazdag, szolgáló életutat dokumentálják. Kívánjuk, hogy a Teremtő szándékát betöltve minden jó akarat és cselekedet írassék bele az Élet Könyvébe.
Márkusné Vörös Hajnalka
a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület elnöke
