2021. augusztus 31-én, a Tájházalás program sorozat keretében került sor az I. Közép-Dunántúli Regionális Tájháztalálkozóra, a Laczkó Dezső Múzeum Bakonyi házában (Veszprém, Erzsébet liget).
Egyéves csúszással rendezhették meg a Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozót kedden a Laczkó Dezső Múzeumban
– Nekünk, veszprémieknek nagyon fontosak nemzeti hagyományaink, történelmi múltunk, az
elődeink által ránk hagyományozott szellemi, kulturális, néprajzi értékeink. A Tájházszövetség és a
Laczkó Dezső Múzeum társrendezésében létrejött Közép-dunántúli Regionális Tájháztalálkozó
kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet néprajzi, népművészeti kincseink gazdagságára –
fogalmazott Brányi Mária alpolgármester a találkozón.
Mint mondta, már a rendezvény helyszíne is különleges a maga nevében: a múzeum
szomszédságában található az 1935-ben épült Bakonyi Ház, Magyarország első szabadtéri néprajzi
múzeumának egyike. A ház 2019-ben az év tájháza lett, melynek megpróbáltatásoktól sem mentes
története jól példázza, mennyire fontos számunkra a néprajz, a népművészeti hagyományok őrzése,
elődeink életének bemutatása, mindennapi használati tárgyaiknak megismertetése.
A boltíves tornácos ház Veszprém környéki kisnemesi falvak jellegzetes népi építészetét idézi, s a
magyar skanzen gondolat egyik csodálatos példája, de számos nagy érdeklődésre számot tartó
tájházra bukkanhatunk a város határain kívül is. Ezekre a tájházakra, a népi hagyományok, a népi
művészet bemutatására pedig Veszprém 2023-ban is nagy hangsúlyt kíván fektetni – ehhez, s a
város történelmi, kulturális arculatának alakításához is jó alapot nyújthat a találkozó. Péterváry-Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója szerint kettős öröm, hogy az
intézmény adhat helyet a találkozónak. „Fontos, hogy elindulhasson egy eszmecsere a kollégák
között a felmerülő problémák megvitatására, azok megoldására. Másrészt lehetőség nyílik arra is,
hogy az állományvédelem terén tanácsot adjanak egymásnak a szakemberek.”Dr. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke utóbbi kapcsán elmondta, bár az elmúlt években
folyamatosan dolgoztak az állományvédelmen, van még mit pótolni. „A 90-es éveket leginkább a
kevés energia jellemezte, azóta azonban igyekszünk ezen változtatni. Magyarországon ma több mint
500 tájház található, melyek a lokális és a nemzeti identitás fontos tényezői. Nem rezervátumokat
akarunk létrehozni, az épületek megőrzése, a bennük lezajló programok, a múzeumpedagógiai
foglalkozások, a restaurátorok munkája azt a célt szolgálja, hogy a települések lakói
megismerhessék múltjukat, gyökereiket, újra megélhessék örökségüket és továbbadhassák azt a
jövő nemzedékeinek. Többek között ezért is nagyon fontos az állomány védelme: ha a tárgyak jól
érzik magukat, az odalátogatók is jól fogják érezni magukat” – hangsúlyozta.
A szakemberek előtt álló kihívások egyike a fenntarthatóság is, noha ebben tulajdonképpen nem
kell messze menni: maga a paraszti kultúra a zöld gondolkodásról szólt, hiszen egy parasztházban
például nem létezett a szemét. Ugyanakkor érdemes odafigyelni arra, hogy a restaurálásnál minél
környezetkímélőbb módszereket alkalmazzunk, s a háztartásokban bevált zöldítési praktikákat is
nyugodtan bevihetjük a múzeumba.
A találkozón emellett szó volt a Bakonyi Ház történetéről és az ottani műtárgyvédelemről, a
múzeumpedagógia hasznosításáról, valamint a régió tájházainak együttműködési lehetőségeiről is.
(VEHIR.HU 2021. 08.31.)
2021. augusztus 25-én, a Padányi Katolikus Iskola tanári karának felkérésére Gy. Kovassy Klára tarott emléksétát.
2021. augusztus 25-én nyílt meg Berhidán, a Kultúrházban a település közössége által összegyűjtött tárgyakból, fényképekből és írásos emlékekből egy helytörténeti kiállítás.
Egyesületünk tagjai szakmai segítséget nyújtottak a tárlat összeállításához, valamint a megnyitó ünnepségen egyesületünk is képviseltette magát.
Megemlékezés és sírfelújítás Várpalotán (2021)
Halálának 15. évfordulóján méltó megemlékezést tartottunk a Városszépítő és –védő Egyesület egyik alapítója és díszpolgára, Pacsu Gergelyné Fodor Sára családi nyughelyén.
A megemlékezést követően Juhosné Vavró Zsuzsanna bemutatta azt a három felújított sírt, mely három köztiszteletben álló személyiség – Mórotz Miklós, Dr. Révász Jenő és Dr. Rucsek Miklós – hamvait tartalmazza. A felújítást sikeresen megvalósítottuk a Nemzeti Pantheon Alapítvány által kiírt és elnyert pályázati pénzforrásból és közadakozásból. Dr. Révász Jenő sírján olvasható a felújításban segédkezők és támogatók névsora.
Az előzetes tereprendezést és gondozást végezte: Juhosné Vavró Zsuzsanna, Viczina Ferencné, Vokalek Edit, Beck Zoltán, Leszpuch János, Rigó László és Petrovics László
Várpalota, 2021. 07. 16. Petrovics László
Pacsu Gergelyné Fodor Sára emlékére
Tisztelt Tagtársaim, Vendégeink, Támogatóink és Barátaink!
Egyesületünk életében számos esemény különösen fontos.
Egyik, hogy elhunyt tagtársainkra is méltóképpen emlékezzünk, akik hírünkhöz, eredményeinkhez jelentősen hozzájárultak.
Így, tesszük ez alkalommal Pacsuné Fodor Sárika néni esetében is. Talán emlékezünk törékeny termetére, mosolyára és szerény udvarias viselkedésére.
Mindvégig szülőhelyén – 1926-2006 – Várpalotán élt és dolgozott. Mint érdekességet említem: az egykori Megyeháza épületében látta meg a napvilágot.
Ükapja is oskolamester volt, nagyapja Horváth János, írói nevén Váth János, Balatonalmádiban volt iskolaigazgató. A tanítás mellett írással is foglalkozott.
Apját követően a tanítói pályát választotta, aki Fodor Ödön – 1922-től 1959-ben bekövetkezett haláláig – a várpalotai elemi iskola tanítója volt. Iskoláit a Római Katolikus Leányiskolában kezdte, az úgynevezett Zárdaiskolában, ahol az irgalmas nővérek tanítottak. Majd a polgári iskolába járt s ennek elvégzése után Veszprémben az Angolkisasszonyok Tanítónőképzőjében folytatta tanulmányait, ahol 1945-ben tett képesítő vizsgát.
Időközben kialakult tartós betegsége. Pályája utolsó éveiben az 1959- 1960-as években a tanítás mellett kezdett foglalkozni néprajzi és helytörténeti munkával. Bábjátszó szakkört vezetett. Meséket, népdalokból összeállított történeteket, népballadákat állított bábszínpadra.
Majd elérkezett a szomorú döntése: alig negyvenedik életéve után végleg elhagyta a tanítói pályát.
Nehéz időszakot élt meg, a megélhetési viszonyok miatt a Várpalotai Rendelőintézetben dolgozott, mint orvos írnok.
Akaratereje és közéleti érdeklődése tanulmányokra, kutatási tevékenységre ösztönözte. Írásait eljuttatta számos országos kiírású pályázatra.
Több díjat kapott, így sikerei arra ösztönözték, hogy végleg ennek a munkának szentelje életét. A helyi iskolai helytörténeti vetélkedők segítője és zsűri tagja volt éveken keresztül.
Helytörténeti archívumunk őrzi: A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KULTURÁLIS ÉLET VÁRPALOTÁN című díjnyertes írását, A PALOTAI MESZESEK, A PALOTAI CSAPÓK ÉS TUTYIKÉSZÍTŐK címet viselő hiánypótló munkáit. A Krúdy Gyula Városi Könyvtár nyilvántartását hívom segítségül: 20 kiadvány fűződik nevéhez néhányat szerzőtársával írt. A Kossuth utca és lakói c. munkáját halála előtt, 2005-ben a Várpalotai Füzetek 6. számában jelent meg.
Tagja volt a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának, a Megyei Neveléstörténeti Társaságnak, a Megyei Honismereti Egyesületnek, amelynek 1997-2001 között vezetőségi tagja is vilt, a Megyei Múzeumbarátok Körének és a Megyei Pedagógiai Társaságnak; valamint országos szervezeteknek: a Néprajzi Múzeum Baráti Körnek, a Magyar Egyháztörténet Enciklopédiai Munkaközösség, az UNIMA Magyarországi csoportjának (Nemzetközi Bábjátékos Szövetség), a Magyar Néprajzi Tanácsnak.
1987-1999 között az általa szervezett és megvalósult Várpalotai Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény gondnoka volt. Az 1990-ben alakult egyesületünk alapító tagja és segítője haláláig. Javaslatunkra 1994-ben díszpolgári cím elismerésben részesült.
Személyes élményem vele kapcsolatban 1971-től datálódik. A Hazafias Népfront Városi Bizottsága honismereti csoportjában ismertem meg. Szabadjon, néhány gondolatban felidézném vele kapcsolatban, rá emlékezve: Fontosnak tartotta, hogy legyen hír rólunk, várpalotaiakról. A Veszprém Megyei Múzeumbarátok Körben, több esetben egymás mellett ültünk és vettünk részt az összejöveteleken. Más részt, mint helytörténeti kutató a kiadványai megjelentetéséhez forrásokat gyűjtött. A Krúdy Gyula Városi Könyvtár nyilvántartására hivatkozom…Így akkor, mint a Jó szerencsét Művelődési Központ igazgatóját, személyemet is felkereste kérésével. Minden esetben segítségére voltam. „Amikor ezeket a kiadványokat kezembe veszem és a támogatók névjegyzékét látom, ill. olvasom, örömmel állapítom meg, hogy a szűkös források ellenére ebbéli nem kötelező jellegű, de úgy gondolom, közművelődési intézmény esetében ajánlatos feladatokat is megfelelően segítettük, megvalósulásukhoz eredményesen hozzájárultunk. Továbbá, az intézmény rendszeresen szervezett helytörténeti előadás sorozatot, melyben egy-egy alkalommal, Sárika néninek is lehetőséget adtam eredményeinek és kutatásainak bemutatásához, népszerűsítéséhez.” (20 éves a Várpalotai Városszépítő és- védő Egyesület, Évkönyv 1990-201024110. 37p)
Tisztelt Megjelentek, Kedves Barátaink!
2006-ban a helytörténeti, néprajzos gyűjteményt – Jókai út – róla nevezték el. A Gazdag életutat igyekeztem felvázolni. Halála 15. évfordulóján főhajtással emlékezünk rá és sírjára helyezünk koszorút.
Várpalota, 2021. 06. 30.
Petrovics László ny. tanár, helytörténész
Városszépítő és –védő Egyesület elnöke
Várpalotai városvédők elismerése az Országos Honismereti Akadémián, Debrecenben
(Trianon 100+1; Szétszakítva is egységben)
A Honismereti Szövetség 2021. július 5–9. között „Trianon 100 + 1; Szétszakítva is egységben” címmel rendezte meg a XLVIII. Országos Honismereti Akadémiát Debrecenben. A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap, Debrecen megyei jogú város, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum támogatta, fővédnökségét az igazságügyi miniszter, védnökségét Debrecen város polgármestere vállalta.
A Várpalotai Városszépítő- és Védő Egyesület képviseletében Vargáné Nyári Katalin, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Vegyészeti Múzeuma múzeumvezetője, Petrovicsné Forgács Zsuzsanna és Petrovics László, ny. tanár az egyesület elnöke vettek részt a rendezvényen. Július 5-én, a védnökség és a támogatók képviselői köszöntötték a Honismereti Akadémiát, amelyet Debreceni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke nyitott meg. Közvetlenül az ünnepélyes megnyitó után, még a nyitó előadás megtartása előtt kitüntetéseket, díjakat, emléklapokat adtak át. Vargáné Nyári Katalin múzeumvezető a Honismereti Szövetség Emléklapját vehette át: „A honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért.” Petrovics László a Honismereti Szövetség Emlékérem elismerésben részesült, a honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért”
A Honismereti Akadémia plenáris előadásainak és szekcióüléseinek témái a versaillesi Trianon kastélyban, 1920. június 14-én aláírt békeszerződéshez kapcsolódtak. A békediktátum előzményeit, következményeit, társadalmi és gazdasági hatásait részletezték. Előadás hangzott el többek között: „A történelmi Magyarország katasztrófájának előjeleiről”, „A Tanácsállam területvédelméről és fegyveres harcairól 1919-ben”, „A trianoni béke gazdasági hatásairól”, „Az erdélyi önrendelkezésről és imperiumváltásról 1918-1920”, „Trianon partiumi következményeiről”, „Az utódállamokbeli magyarok kivándorlásáról Kanadába”. „Trianon hatásáról a Felvidéken”. Az előadásokat szakmai vezetéssel tartott városnézés és három választható útvonalra szervezett tanulmányút egészítette ki.
Próder István
Kiállításmegnyitóra és könyvbemutatóra invitálunk minden kedves érdeklődőt Balatonkenesére 2021. augusztus 28-án 15 órakor.
Generációk címmel nyílt tárlat Ajkán, a kultúra házában
"Varga György 36 alkotást, többségében csékúti emlékeit hozta el a
tárlatra. Akvarelleket, kávéval és diófapáccal festett fényképeket
idéző városrészeket, épületrészleteket, ízléses csendéleteket
láthatott a közönség, ugyanakkor kertünk, mezeink virágait is
leszakította és a látogató elé tárta.
Pölczman Péter a kiállított 30 képen főleg a tenger változatos
világát mutatta be a szemlélődőnek, úgy, ahogy csak ő képes látni a
szivacsok, a moszatok, a tengeri rózsák és a zuzmók életterét.
Fantasztikus látványt hozott el ifjúságának helyszínére; a hatalmas
víztömegek, a vízfátyolok és a sziklaszirtek találkozásának
megörökítésével, a kellő pillanatban elkapott fotóival."
Ajkaiszo.hu (2021. 08. 16.)
Az Ajka TV tudósítása a kiállításról:
A SÉTA ELMARADT
9. séta
2021. augusztus 18. (szerda)
17 óra 30 perc
Indulás helye: Kossuth L. u. 13.
Időtartama: 2 óra
A séta hossza: 1,6 km
Kényelmes viselet ajánlott.
A séta során megismerkedünk az egykor Veszprémben élő nevezetes család tagjaival, életükkel és munkásságukkal. Szó esik az orvos Csolnokyakról, felkeressük az ismert Cholnoky-fivérek szülőházait, megismerkedünk az irodalomban jelentőset alkotó Viktor és László, illetve a földrajztudós Jenő életének főbb állomásaival, valamint a nem közismert családtagokról, rokonokról is sok érdekességgel fogunk kiderülni. A séta alkalmával Veszprém főbb nevezetésségeiről, látnivalóiről is hallhatunk.
Tervezett útvonal:
1. Kossuth utca 13. .................. a Tripammer-ház, a család lakhelye
2. Kossuth utca 7. ................................... Cholnoky fivérek szülőháza
3. Szabadság tér 6. ........................ Csolnoky István járásbíró lakása
4. Virág B. utca 4. ................................. Csolnoky László ügyvéd háza
5. Toborzó utca 11–13. ................................ ifj. Csolnoky Ferenc háza
6. Toborzó utca 10. ................... a régi Városháza, Biczy Károly háza
7. Bem utca 1. ..................... id. Csolnoky Ferenc és apja, Antal háza
8. Bem utca 19. ....................... Csolnoky Ilona és Berky Károly háza
9. Jókai utca 7. .......................... a Cholnoky-család egykori lakhelye
10. Ipartestület épülete ....................... Cholnoky Viktor emléktáblája
11. Veszprémi Pantheon .................. a Cholnoky fivérek emléktáblája
A sétát vezeti:
Rybár Olivér geográfus, tanár és
Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros, a VMHE elnöke
Térkép: Bontó László
A rendezvényen kép- és hangfelvétel készülhet
