Veszprém legendás strandfürdőjét és uszodáját Csomay Kálmán és fia építette 1933-ban.
A strand nagyon szép helyen volt, gyönyörű kilátás nyílt a Várra. Népszerűségét erősítette, hogy közel a város központjához, mégis nyugodt, por- és zajmentes környéken helyezkedett el.
A strandfürdő és uszoda egy előmelegítő medencéből, egy versenyzésre is alkalmas, 33,3×18 méteres, 2 méter mély úszómedencéből és egy 40×18 méteres fürdőmedencéből állt. Ez utóbbinak a mélysége (0,6–1,5 m) lehetővé tette a gyermekek és az úszni nem tudók strandolását is. Ehhez még 3 üzlethelyiség, 2 nagyobb öltöző, 145 kabin és pénztár tartozott. A strandon kívül büfé, fodrász, manikűrös, valamint a fürdőmedence közepén lévő kis szigeten cukrászda volt.
A vizet a Völgyi-kút és további hat kisebb forrás szolgáltatta. A források vizét összegyűjtötték, és egy zsilipen keresztül, betonlapokon átvezetve került a mintegy 300 köbméteres előmelegítő medencébe. A melegedés már a betonlapokon elkezdődött, majd három nap alatt a víz elérte azt a hőfokot, hogy a medencékbe lehetett vezetni. Tehát a vizet háromnaponként cserélték.
Mintegy húszfős személyzet – többek között jegyszedők, kabinosok, takarítók, úszómester – nyáron idénymunkában végezte az üzemeltetést. A medencék körül homokkal beszórt, tágas terület volt, ahol lehetett napozni, beszélgetni, időt eltölteni.
Már az átadás előtt természetes volt, hogy az új uszodát sportközponttá kell alakítani. Itt tanultak úszni a levente fiatalok, versenyeket rendeztek számukra. 1934. augusztus 15-én már propaganda úszóversenyt rendezett a közben megalakult Veszprémi Királykúti Úszóegyesület (VKÚE), amelynek 1934-ben már NB I-es – az ország egyik legjobb – vízilabdacsapata volt a városban. Az úszópalántákat a neves edző, Bárány Gyula tanította, akit a Magyar Úszó Szövetség Egerből küldött a veszprémiek kérésére. Miután ő elvégezte az alapozó munkát, Kemenes Jenő vette át a tréneri szerepet.
A strand és uszoda a társasági élet egyik központja is volt. Itt találkoztak, bálokat, majálisokat rendeztek a város fiataljai. Három zenekar is húzta a nótát, a nagyobb medence vizét ilyenkor leeresztették, és az emberek a medencében is táncolhattak. A versenyuszoda vizén egy gondola ringatózott, mely a bár szerepét töltötte be.
A háború után a strandot államosították. Az 1950-es évek végén, a ’60-as évek elején már megsokasodtak a panaszok. Sokan már hidegnek találták a fürdő vizét, amellyel tisztítási problémák miatt egészségügy gondok is felmerültek. Mindezek ellenére megmaradt a népszerűsége, a kevés pénzű családok gyermekei szinte az egész nyarat ott töltötték.
A strandfürdőt is elérte a politikai akarat: 1968-ban bezárták. A megszüntetés után, a hetvenes években több ötlet is született a terület hasznosítására, ebből háromnak a tervezése is elkezdődött. A kilencvenes években Egei Sándor kezdeményezésére aláírásgyűjtés indult a strand helyreállításáért, amely nem járt sikerrel. Az ezredforduló után szanálták a régi strandterületnek Kopácsy utcai részén épült garázsokat és lepusztult állagú épületeket, 2006-ban megkezdődött annak beépítése. Ma a Völgyikút Ház áll a helyén, amelynek tervezője Csomay Zsófia, a strandot építő ifj. Csomay Kálmán lánya.
Film: A Csomay-strand megnyitásáról a korabeli filmhíradó is tudósított: 1933. július Magyar Világhíradó 491. http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=673
A Múltbatekintő sorozat Csomay-strandról készült részét ajánljuk
