Múltbatekintő Séták 1. - Séta a kavicsfogú álteknős nyomában

Séta kavicsfogú álteknős nyomában

Az útvonal állomásain megismerkedünk Veszprém nevezetes ősállatának, a Laczkó Dezső által itt talált Placochelys placodonta történetével, az egykori kőbányával és a környék egyedülálló geológiai és természeti szépségeivel.
0. „Vízgépház” ― Veszprém vízellátása a XX. elején
1. Kittenberger Kálmán utca ― a Sintér-árok vége
2. Alagut ― a kis híd terméskő boltozata
3. Harmat utca ― az átalakuló táj és város
4. Pöröly köz ― az egykori Méntelep
5. Kőbánya utca ― a kőbánya déli vége
6. Dózsa György utca 29–31. ― az egykori Pásztorház
7. Dózsa György utca 33. ― a kőbánya belsejében
8. Harmat utcai kilátó ― a környék természeti értékei

A sétát vezetik: Nagyné Kozma Ildikó tanár, környezetvédelmi szakértő,
Bontó László segédlevéltáros, helytörténeti kutató,
Kovács Győző Gyula meteorológus, a vízmű kutatója

2020. február 27. és május 28. között minden hónap utolsó csütörtökén 16 órai kezdettel tartjuk foglalkozásainkat. Figyelmünk középpontjában ezúttal a Veszprém megyei német családok kutatása kerül. Meghívott előadóink és szakembereink segítségével olyan kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan követhető a betelepülő jövevények útja, hogyan változnak a nevek, milyen források segítenek életkörülményeik, vagyon helyzetük tisztázásában. 

Ez alkalommal Alsóörs gazdag könyvtermését mutatjuk be. Alsóörs tehetséges alkotói olyan kiadványokat hívtak életre, mint Endrődy Sándor, Mihálkovics Tivadar és Iklódy-Szabó János életútját bemutató kötetek, vagy a helyi templomot, sírkertet, vöröskő épületeket és támfalakat megjelenítő képeskönyvek, beszélgető kötetek és az ott élő művészek illusztrációival színesített irodalmi válogatások. A kiadványok a helyszínen kedvezményesen megvásárolhatók.

 

CSERHÁTI KÖNYVSZALON 4.

A veszprémi Kölcsey Ferenc Könyvesbolt és a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület

szeretettel hívja havonta egyszer, minden hónap utolsó hétfőjén, a megye kultúrtörténetét, helytörténetét, értékeit bemutató könyvek és a könyvkiadással foglalkozó helyi civil szervezetek beszélgetéssel egybekötött bemutatására

KÖNYVBEMUTATÓ

Szakácskönyvek Veszprém megyéből (Bakonynána, Gyulafirátót, Hárskút, Herend, Veszprém)

A köteteket bemutatja:

Arnold Mária, a Herendi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselője, a kötet szerzője

Simonné Rummel Erzsébet, a Bakonynánai Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke

Timmer Jánosné, a Gyulafirátóti Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület képviselője

Hebling Józsefné, a hárskuti Hársfa Német Nemzetiségi Egyesült vezetője

Palkóné Jády Melitta, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár munkatársa

2020. január 27. (hétfő) 16.30

A következő tervezett bemutató:
2020. február. 24.
Az Alsóörsi Önkormányzat legújabb kiadványai

A többi rendezvényen készült fotók, itt megtekinthetők: https://www.vmhe.hu/rendezvenyek/cserhati-konyvszalon/

A Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai

 

1. Lichtneckert András (szerk.): Balatonfüred és Balatonarács története (1999)
2. Matyikó Sebestyén József: Dr. Zákonyi Ferenc a Balaton szolgálatában (2001)
3. Szenfnerné Varga Anikó: Balatonfüred, lakóhelyünk ismerete (2001)
4. Fülöp Lajos (szerk.): Balatonfüred Városért Pro Urbe Díj kitüntetettjei (2001)
5. Zatkalik András: Schneider Ferenc, Balatonfüred Város Díszpolgára (2002)
6. Szenfnerné Varga Anikó: Ferencsik János, Balatonfüred város első díszpolgára (2002)
7. Matyikó Sebestyén József: Keresztury Dezső és Balatonfüred (2002)
8. Zalotay Péter: Bányai Erzsébet és Máthé János Balatonfüred város díszpolgárai (2003)
9. Fülöp Lajos: Dr. Csizmazia Darab József szőlőnemesítő (2003)
10. Zatkalik András: Balatonfüred város kitüntetettjei (2003)
11. Dibusz László: Horváth Ernő varázslatos élete (2004)
12. Fülöp Lajos: Rob Brandsma, Balatonfüred Város Díszpolgára. A Balatonfüred–Castricum Testvérvárosi

Egyesület 15 éve (2004)

13. Bándi László (szerk.): Balatonfüred emlékjelei (2004)
14. Katona Csaba: Deák Ferenc és Balatonfüred (2004)
15. Fenyvesi Ottó: Sava Babić Balatonfüred Város Díszpolgára (2005)
16. Z. Karkovány Judit: Protiwinsky Ferenc balatonfüredi festőművész (2005)
17. Horváth Mihály: Értől az óceánig (2005)
18. Bánkúti Imre: Veszprém megye a Rákóczi szabadságharcban. Szerk. Hudi József (2005)
19. Fazekas Miklós: Az észak-balatoni vasút története 1909–1999 (2005)
20. Praznovszky Mihály: Füredi halhatatlanok (2005)
21. Tóth-Bencze Tamás: Balatonfüred – Balatonarács története névmutatója (2006)
22. Krúdy Gyula: Holdas este Füreden. Szerk. Praznovszky Mihály (2006)
23. Rácz János: Füredi terménykiállítások és borünnepek (2006)
24. Lichtneckert András: Az arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története (2006)
25. Tölgyesi József: A balatonfüredi polgári iskola története 1906–1948 (2006)
26. Matyikó Sebestyén József: „Oh Füred, drága Helikon…” (2006)
27. Fülepi Pál: A Kék Balaton Nyugdíjas Klub három évtizede (2006)
28. Wagner Imre: A balatonfüredi hajógyár története 1881–1996 (2006)
29. Koczor Dóra: Kósa Pál élete, szerepe az 1956-os forradalomban és szabadságharcban (2006)
30. Németh István Péter: Kalauz az Aranyhídra (2007)
31. Praznovszky Mihály: Gubicza Ferenc Balatonfüred Város Díszpolgára (2007)
32. Rácz János: Balatonfüred a szőlő és a bor nemzetközi városa 1987–2007 (2007)
33. Kellei György: Hárs a Tagore sétányon (2007)
34. Balázs Ágnes: Balázs Árpád zeneszerző Balatonfüred Város Díszpolgára (2007)
35. Praznovszky Mihály: Illyés Gyula és Németh László Balatonfüreden (2007)
36. Elek Miklós (szerk.): Márványtábla helyett (2008)
37. Katona Csaba: Slachta Etelka balatonfüredi naplója (1841) (2008)
38. Katona Csaba: Écsy László fürdőigazgató naplói, (1850–1852, 1856) (2008)
39. Lichtneckert András: Balatonfüredi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története (2008)
40. Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei (2008)
41. Lichtneckert András: Écsy László balatonfüredi fürdőigazgató naplója (1863–1892) (2008)
42. Hudi József: A balatonfüredi színházak és színészet története (1831–1861) (2008)
43. Z. Karkovány Judit: Hiányjel. Fejezetek a balatonfüredi zsidók történetéből (2008)
44. Fülöp Lajos (társszerző): Balatonvin Borlovagrend a Balatonfüred–Csopak Borvidéken 1984–

2009 (2009)

45. Fülöp Lajos: Fürediek napjainkban 2007–2009 (2009)
46. Rácz János: Gyümölcs, szőlő Balatonfüreden (2009)
47. Praznovszky Mihály: Simon Károly Balatonfüred Város Díszpolgára (2009)
48. Zatkalik András. Balatonfüred város kitüntetettjei: 1978–2009 (2009)
49. Takács Miklós: Theresia Trummet Balatonfüred Város Díszpolgára (2009)
50. Zákonyi Ferenc: A savanyúvizek városában. Szerk. Praznovszky Mihály (2009)
51. Wöller István: Balatonfüredi malmok (2009)
52. Rácz János: Halászat Balatonfüreden és környékén (2010)
53. Polonyiné Herczeg Edit – Simon Károly: Füredi ifjúság. Így éltünk mi a múlt század harmincas-

ötvenes éveiben (2010)

54. Zatkalik András: Polonyi Kornél Balatonfüred Város Díszpolgára (2010)

 

55. Botka Ferenc: „Ha a boldogságot egy tájjal akarnám kifejezni…” Déry Tibor balatonfüredi évei

1965–1977 (2010)

56. Berényi István: Prof. dr. Veress Gábor Balatonfüred Város Díszpolgára (2010)
57. Ács Anna (szerk.): Pálóczi Horváth Ádám, a Magyar Tenger poétája Füreden (2010)
58. Lichtneckert András: A Balatonfüredi fürdőbizottság jegyzőkönyvei 1855–1917 (2010)
59. Némethné Rácz Lídia: A régi Balatonfüred. Múltidéző képeskönyv (2011)
60. Tóth-Bencze Tamás: Balatonfüred az évszámok tükrében (2011)
61. Baán Beáta (szerk.): Balatonfüredi életrajzi lexicon (2011)
62. Ács Anna – Lichtneckert András: A Széchényi-Széchenyi család és Balatonfüred (2011)
63. Fülöp Lajos: Fürediek napjainkban 2010–2011 (2011)
64. Matyikó Sebestyén József: „Oh Füred, drága Helikon…” II. (2011)
65. Z. Karkovány Judit: Fegyvergyáros és gyümölcstermesztő: Brázay Zoltán Balatonfüreden (2012)
66. Fülöp Lajos: Gyűrű Géza Balatonfüred Város Díszpolgára (2012)
67. Zatkalik András: Boksay György idegenforgalmi és irodalmi munkássága (2012)
68. Praznovszky Mihály (szerk.): Petrőcz Lászlóné Balatonfüred Város Díszpolgára (2013)
69. Prof. Dr. Veress Gábor: Akkor és most 1913–2013 (2013)
70. Zatkalik András: Balatonfüred Város Kitüntetettjei 1978–2009–2013 (2014)
71. Katona Csaba: Professionatus spielerek – Arcok és történetek Balatonfüred múltjából (2014)
72. Takács Miklós: Kutas Árpád, Balatonfüred Város díszpolgára (2014)
73. Praznovszky Mihály: Rosta Sándor, Balatonfüred Város díszpolgára. Életem a Balaton (2015)
74. Hudi József: Balatonfüredi panaszkönyv 1836–1840 (2015)
75. Tölgyesi József: Szuhács János pedagógiai és közéleti munkássága (2015)
76. Katona Csaba: A magyar beau monde., 2016.
77. Elek Miklós (szerk.): Üdvözlet Balatonfüredről. 2., bővített és javított kiadás., 2016.
78. Arcvonalak – Balatonfüred és Arács az ’56-os forradalomban, 2016.
79. Zatkalik András: Pillanatképek Dr. Lázár János életéből, 2017.
80. Palágyi Sylvia: Balatonfüred Római kori temetői és sírjai

AZ ALAPÍTVÁNY KIADÁSÁBAN ÖNÁLLÓ KÖTETKÉNT JELENT MEG:

Lichtneckert András: A balatonfüredi savanyúvízi gyógyfürdő története az alapítástól az államosításig

1702–1949 (2013)

Bodosi György: Csillagórán (2015)

Ferenczy Klára: Sugallatok (2015)

Kositzky Attila: Vadászpilóták és bajtársaik (2016)

Sótonyi Sándor: Az én sudokum (2017)

Ladányi Tamás: Öt kontinens csillagai (2017)

A veszprémi Kölcsey Ferenc Könyvesbolt és a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület

szeretettel hívja havonta egyszer, minden hónap első hétfőjén a megye kultúrtörténetét, helytörténetét, értékeit bemutató könyvek és a könyvkiadással foglalkozó helyi civil szervezetek beszélgetéssel egybekötött bemutatására

1. 1. 2019. 10. 21. Schleicher Vera: Kultúrfürdő
      2020. 11. 04. Almádiért Közalapítvány * Almádi Füzetek I–XV.
      2021. 12. 02. Balatonfüred Városért Közalapítvány * Legújabb kiadványok

KÖNYVBEMUTATÓ

Az Almádi Füzetek I-XV. sorozatának bemutatása

A sorozat köteteit bemutatja

Czuczor Sándor, címzetes igazgató, az Európai Unió jószolgálati nagykövete, Balatonalmádi Város Értéktár Bizottságának tagja és

Kovács István, a Honismereti és Városszépítő Kör elnöke

 

 

A veszprémi Kölcsey Ferenc Könyvesbolt és a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület szeretettel hívja havonta egyszer, minden hónap első hétfőjén a megye kultúrtörténetét, helytörténetét, értékeit bemutató könyvek és a könyvkiadással foglalkozó helyi civil szervezetek beszélgetéssel egybekötött bemutatására.

Tervezett események:
2019. 10. 21. Schleicher Vera: Kultúrfürdő
2019. 11. 04. Almádiért Közalapítvány * Almádi Füzetek I–XIII.
2019. 12. 02. Balatonfüred Városért Közalapítvány * Legújabb kiadványok

 

KÖNYVBEMUTATÓ
Schleicher Vera: Kultúrfürdő
Kulturális kölcsönhatások a Balaton térségében 1821–1960 között

A szerzővel Kabai Gergely és Márkusné Vörös Hajnalka beszélget

Gaal Sándor,  a dal apostola

A Király-díjas karnagy több mint négy évtizeden át volt lelke, vezetője a veszprémi énekkultúrának

Nagyon találóan került 1937-ben a minősítési lapjára a fenti helytálló megállapítás: „a dal apostola”. Az ének, a dal, a zene iránti szeretet buzgott benne élete utolsó pillanatáig. Nemcsak ő élvezte a zenét, hanem ezt ki is tudta bontakoztatni azokban, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek vele. Tehetsége örökletes tulajdonságon alapult, hisz Gaal Sándoron kívül egyik bátyja, István Mezőkövesden a földművesekből kitűnő dalárdát szervezett, főkántorként is példát mutatott. Országos hírnévnek örvendett.

Vendéglős apától született Noszlopon 1875. október 26-án. Másnap már keresztvíz alá tartották a Sándor nevet kapott fiút. Nehéz gyermekkora Pápához fűzi. A bencések négyosztályú gimnáziumában tanult. Még felnőtt korában is jó szívvel emlegette bencés tanárait, pedig nem volt kitűnő tanuló. A gimnáziumi tantárgyak között nem szerepelt ének. Csak harmadik osztályban vehette fel a műének tantárgyat. Győrött a tanítóképzőben a csodagyereknek számító Sándort a zenekarban és szólistaként is foglalkoztatták. Jól cimbalmozott. Az elemi iskolai tanítói oklevéllel nem elégedett meg. Felnőtt fejjel, tanítói munkája mellett képezte magát ének és zene terén. 1902 tavaszán az utolsó vizsgája után megkapta a zenetanári oklevelet a budapesti zenekonzervatóriumban. Néhány év múlva a Zeneakadémián fényes sikerrel tette le a középiskolai énektanári vizsgát. Későbbiekben kántori tanfolyamon vett részt Mezőkövesden. Fiatal tanítóként a nyári iskolai szüneteket arra használta fel, hogy megismerkedjen külföldi országokkal. Erre rakosgatott félre a kevéske fizetéséből. Megfordult Olaszországban, Németországban, Svédországban, Norvégiában, Ausztriában, Csehországban. Kalandos, izgalmas útja volt 1900 nyarán Spanyolországban. Ez utóbbit Gyula bátyja finanszírozta. Később ilyen kiruccanásokra már nem volt lehetősége.

Családot alapított Veszprémben 1904 nyarán. Feleségül vette Bokrossy Viktor kereskedő Mária nevű leányát. Négy gyermekük közül a második 1907-ben a mai Iskola utca 3. számú házban született. Gaal Sándornak itt volt az otthona élete végéig a közben kibővült családjával.

Mindegyik iskolában kórust szervezett

Egy hónapi devecseri tanítóskodás után 1896 őszén jött Veszprémbe a friss tanítói oklevelével. A Szent László Iskola (Esterházy Antal u.) osztatlan 1-2. osztályában két évig Huber Antal mellett segédtanítóskodott heti 22 órában nyolcvan feletti létszámú osztályban. A harmadik tanévtől mint osztálytanító a Szent Anna Iskolában a 3. osztályosokat okította, rábízták a nagyobb osztályokban a tornatanítást, egyházi énekeket is elsajátíttatott tanítványaival, a gyermekek szentmiséjén orgonált. Sőt már az 1898/99-es tanévben az egyházmegyei tanítóegylet választmányi tagja volt. Későbbiek során is különböző funkciót töltött be (pénztáros, jegyző). Az 1912/13-as tanévtől kezdve nyugdíjazásáig (1936) mindvégig az 1. osztályosokkal ismertette meg a betűvetést, olvasást.

A három helyen működő katolikus elemi fiúiskolának igazgató-tanítójává nevezte ki dr. Rott Nándor megyés püspök 1926. október 19-én. Gaal Sándor személyében szorgalmas, kötelességtudó, vezetésre termett egyéniség került az iskola élére. Fontosnak tartotta a szülői ház és a tantestület jó kapcsolatát, az átgondolt témák szerinti szülői értekezletek tartását. A nevelői egység érdekében folytatta továbbra is a havi tantestületi megbeszéléseket. Vezetői munkásságának gerince a hitélet mélyítése és a hazaszeretet erősítése az ismeretek közlésén keresztül. Az elemi iskola osztálytanítóskodása idején a többi tantárgy mellett éneket is tanított.

Az 1906/1907-es tanévtől megkezdte a nagyobb gyerekek körében az énektanári működését. Szívvel-lélekkel tanította a fiúkat a felsőkereskedelmi és polgári iskolában, az irgalmas nővérek zárdájában pedig a leányokat. 1920 szeptemberétől az angolkisasszonyok tanítóképzőjének ének- és zenetanára lett óraadóként, később a polgári leányiskolájukban és a líceumban is. Gaal Sándor személyében kiváló orgonistát nyertek a zárdatemplomukba. Mindegyik iskolában kórust szervezett, akikkel ünnepélyeken szerepelt.

Kilencven éve lett a zeneiskola igazgatója

Kecskeméthy Margit által 1916-ban megalapított Veszprémi Városi Zeneiskola tanári karában ott találjuk Gaal Sándor ének- és zenetanárt is. Cimbalmot, összhangzattant tanított, és a zeneiskolai kórust vezette. A 64 kórista között közismert családok gyermekeinek nevét találjuk: Kocsuba Elemér és Márta, Kőszeghy Irén, Ocsovszky Aranka, Goldberger Matild. Már az iskola decemberi ünnepélyes megnyitóján Gaal Sándor, a lélekkel, ambícióval dolgozó tanár kórusával sikert aratott. A március 15-ei zeneiskolai ünnepélyen fellépő énekkarával szintén remekelt.

Kecskeméthy Margit halála után, 1918-ban Gaal Sándor lett a fiatal intézmény igazgatója. Létrehozta a kisgyermekek énekkarát. Már ötéves gyermekeket is felvett kórusába. 85 kis énekessel próbálhatott. A társadalmi és gazdasági helyzet nem kedvezett a művészeteknek. Fokozódott az érdektelenség. Így 1933-ban lemondott az igazgatóságról, de a zeneiskolai bizottság tagja maradt továbbra is. 1942 és 1944 között ideiglenesen átvette újból az iskola vezetését. Zeneelméletet, zongorát és karéneket tanított.

Neve összeforrott a dalegyesülettel

A kezdő tanító, Gaal Sándor magával hozta „a magyar dal fanatikus szeretetét”. Veszprémben viszont még nyomát sem lelte a dalkultúrának. Nem elégedett meg azzal, hogy csak tanítványait oltsa be a dal szeretetével. A felnőttekkel is szerette volna megtapasztaltatni az éneklés nemesítő, összetartó erejét.

Gaal Sándor neve összeforrott a Veszprémi Dalegyesülettel. 1903 szeptemberében alakult meg Rákóczi Dalkör néven. Novemberben már szerepeltek is kuruc nótákkal a polgári és felsőkereskedelmi iskola ünnepélyén. A sikert részben Gaal Sándornak, a dalkör „agilis és tudásos” karnagyának köszönhették. A következő év február 11-én a dalosok már Veszprémi Dalegyesület néven léptek a nyilvánosság elé. Hangversenyt rendeztek, amelyet táncvigalom követett. A férfikar mellett vendégművészek is felléptek. A további években hagyománnyá vált a dalegyesület farsang végi rendezvénye.

Kitartó, lelkes, önfeláldozó munka kellett ahhoz, hogy a kezdeti nehézségeken felülemelkedjenek, és évek múlva egyre nagyobb elismerést szerezzenek. A siker az egyesület elnökének, Horváth Zoltán törvényszéki bírónak és Gaal Sándor karmesternek köszönhető.

A dalegyesület tagjai tisztviselők, ügyvédek, tanárok, kereskedők, egyházi személyek. Mégis nehéz volt kimozdítani őket a veszprémi falak közül. Gaal Sándor szerette volna, ha munkájukat a szakma is megméri. Erre csak egy mód volt, ha az Országos Magyar Dalosszövetség által rendezett versenyeken részt vesznek. 1905-ben a szombathelyi országos dalversenyen egy dalost sem tudott elcsalni magával. Az 1907-es egri dalversenyre már tizenketten mentek el Gaallal vendégként. Ugyanebben az évben be is lépett az egyesület a Magyar Dalosszövetségbe, hogy részt vehessenek a versenyeken. Az első siker feletti örömet a székesfehérvári verseny után érezhették. A műdalcsoportban az I. díjat hozták haza.

Ezután következett a többi: Kecskemét, Keszthely, Budapest...Gaal Sándor neve egyre ismertebbé vált, hisz az egyesület csak az ő szigorú, mindenkitől fegyelmezettséget követelő magatartásának köszönhette egyre eredményesebb szereplését. 1925-ben Sopronban a 60 tagot számláló Veszprémi Dalegyesület megszerezte az aranyérmet. Indulhatott két év múlva a legrangosabb elismerésért, az 1912-ben Ferenc József által alapított Király-díjért. 1927-ben Szegeden elnyerték a Tinódi Sebestyén 80 centiméteres, 15 kilogrammos ezüst szobrát. A 12 percig tartó versenymű Farkas Nándor Éji viharban című szerzeménye, melyet „gyönyörű technikával, bámulatos fegyelmezettséggel, kitűnő felfogásban adta elő Gaal Sándor kiváló karnagy vezetésével” a Veszprémi Dalegyesület. Boldogan hozták haza a vándordíjat. A csúcsra tehát felértek. Az egyesület tovább élt. Próbáltak, új dalokat tanultak. Vidékre jártak szerepelni. Veszprémben a társadalmi és hazafias ünnepeken felléptek. 1915 óta minden év november 1-jén az alsóvárosi temetőben a hősök megemlékezését megszervezték. 1931-ben Budapesten a rádióban is szerepeltek.

A dalegyesület szeretete és ragaszkodása jeléül 1929-ben Gaal Sándornak a karigazgatói címet adományozta. Az 1923-ban megalakult Iparos Dalárdának kétszer volt karnagya. 1938-ban Székesfehérváron aranyérmet kapott a Gaal Sándor által dirigált kórus.

Hazánkért dalolunk, ez a mi jelszavunk

Gaal Sándor szerzeményei, műdalai, prózai alkotásai növelték hírnevét. Több alkalmi dalt komponált, amelyek helyben előadásra is kerültek. A dalegyesület jeligéjét is ő szerzette: „Hazánkért dalolunk, / Ez a mi jelszavunk!” Nyomtatásban megjelentetett (1911, 1926) hat énekszámot „Veszprémi nóták” címen. 1929-ben „Férfikarok”cím alatt 16 darabot adott ki. Sokfelé dalolták szerzeményeit.

1912-ben az iskolai énektanításhoz segédkönyvet adott ki Dalcsokor címmel. 1931-ben Zeneelméleti kézikönyvet jelentetett meg. 1937-ben a Veszprém egyházmegye Ima és énekeskönyvéhez Orgonakönyvet készített dr. Rott Nándor püspök felkérésére. 124 ének orgonakíséretét írta meg. Hiányt pótolt. Spanyolországban tett utazását leírta. Folytatásokban közölte a Veszprémi Hírlap, de füzetformában is megjelent.

Signum Laudis

Gaal Sándor Király-díjas, országos hírű karnagy több mint négy évtizeden keresztül lelke, vezetője a veszprémi dalkultúrának. Elismerései számtalanok: arany-, ezüst- és emlékérmek, díszoklevelek, ajándékban kapott tárgyak. A dalkultúra terén kifejtett munkásságáért a Signum laudis-t is kiérdemelte. Ezek átadása ünnepi események voltak számára, a lelkes, fáradhatatlan munkájának nem várt gyümölcsei. A veszprémiek szeretete és tisztelete kísérte életútján. Az Országos Magyar Dalosszövetség számon tartotta. Tagja a művészi és karnagyi bizottságnak. Számos dalosversenyen zsűritagként szerepelt. A Magyar Zeneszerzők Országos Szövetségébe is beválasztották.

Még megérte Veszprém Város Ének- és Zenekarának ünnepélyes alakuló ülését. A belépési nyilatkozatot elsőként írta alá 1956. szeptember 25-én. A karmesteri pálcát ezzel jelképesen átadta az utána jövő lelkes dalosoknak.

Gaal Sándor halála (1958. márc. 11.) után 50 évvel is büszkék lehetünk a rendkívüli, csodálatos munkabírású tanárra, zeneszerzőre, városunk hírnevét öregbítő Király-díjas karnagyra.

Molnár Jánosné

Az előadás anyaga