Megemlékezés és sírfelújítás Várpalotán (2021)
Halálának 15. évfordulóján méltó megemlékezést tartottunk a Városszépítő és –védő Egyesület egyik alapítója és díszpolgára, Pacsu Gergelyné Fodor Sára családi nyughelyén.
A megemlékezést követően Juhosné Vavró Zsuzsanna bemutatta azt a három felújított sírt, mely három köztiszteletben álló személyiség – Mórotz Miklós, Dr. Révász Jenő és Dr. Rucsek Miklós – hamvait tartalmazza. A felújítást sikeresen megvalósítottuk a Nemzeti Pantheon Alapítvány által kiírt és elnyert pályázati pénzforrásból és közadakozásból. Dr. Révász Jenő sírján olvasható a felújításban segédkezők és támogatók névsora.
Az előzetes tereprendezést és gondozást végezte: Juhosné Vavró Zsuzsanna, Viczina Ferencné, Vokalek Edit, Beck Zoltán, Leszpuch János, Rigó László és Petrovics László
Várpalota, 2021. 07. 16. Petrovics László
Pacsu Gergelyné Fodor Sára emlékére
Tisztelt Tagtársaim, Vendégeink, Támogatóink és Barátaink!
Egyesületünk életében számos esemény különösen fontos.
Egyik, hogy elhunyt tagtársainkra is méltóképpen emlékezzünk, akik hírünkhöz, eredményeinkhez jelentősen hozzájárultak.
Így, tesszük ez alkalommal Pacsuné Fodor Sárika néni esetében is. Talán emlékezünk törékeny termetére, mosolyára és szerény udvarias viselkedésére.
Mindvégig szülőhelyén – 1926-2006 – Várpalotán élt és dolgozott. Mint érdekességet említem: az egykori Megyeháza épületében látta meg a napvilágot.
Ükapja is oskolamester volt, nagyapja Horváth János, írói nevén Váth János, Balatonalmádiban volt iskolaigazgató. A tanítás mellett írással is foglalkozott.
Apját követően a tanítói pályát választotta, aki Fodor Ödön – 1922-től 1959-ben bekövetkezett haláláig – a várpalotai elemi iskola tanítója volt. Iskoláit a Római Katolikus Leányiskolában kezdte, az úgynevezett Zárdaiskolában, ahol az irgalmas nővérek tanítottak. Majd a polgári iskolába járt s ennek elvégzése után Veszprémben az Angolkisasszonyok Tanítónőképzőjében folytatta tanulmányait, ahol 1945-ben tett képesítő vizsgát.
Időközben kialakult tartós betegsége. Pályája utolsó éveiben az 1959- 1960-as években a tanítás mellett kezdett foglalkozni néprajzi és helytörténeti munkával. Bábjátszó szakkört vezetett. Meséket, népdalokból összeállított történeteket, népballadákat állított bábszínpadra.
Majd elérkezett a szomorú döntése: alig negyvenedik életéve után végleg elhagyta a tanítói pályát.
Nehéz időszakot élt meg, a megélhetési viszonyok miatt a Várpalotai Rendelőintézetben dolgozott, mint orvos írnok.
Akaratereje és közéleti érdeklődése tanulmányokra, kutatási tevékenységre ösztönözte. Írásait eljuttatta számos országos kiírású pályázatra.
Több díjat kapott, így sikerei arra ösztönözték, hogy végleg ennek a munkának szentelje életét. A helyi iskolai helytörténeti vetélkedők segítője és zsűri tagja volt éveken keresztül.
Helytörténeti archívumunk őrzi: A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI KULTURÁLIS ÉLET VÁRPALOTÁN című díjnyertes írását, A PALOTAI MESZESEK, A PALOTAI CSAPÓK ÉS TUTYIKÉSZÍTŐK címet viselő hiánypótló munkáit. A Krúdy Gyula Városi Könyvtár nyilvántartását hívom segítségül: 20 kiadvány fűződik nevéhez néhányat szerzőtársával írt. A Kossuth utca és lakói c. munkáját halála előtt, 2005-ben a Várpalotai Füzetek 6. számában jelent meg.
Tagja volt a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának, a Megyei Neveléstörténeti Társaságnak, a Megyei Honismereti Egyesületnek, amelynek 1997-2001 között vezetőségi tagja is vilt, a Megyei Múzeumbarátok Körének és a Megyei Pedagógiai Társaságnak; valamint országos szervezeteknek: a Néprajzi Múzeum Baráti Körnek, a Magyar Egyháztörténet Enciklopédiai Munkaközösség, az UNIMA Magyarországi csoportjának (Nemzetközi Bábjátékos Szövetség), a Magyar Néprajzi Tanácsnak.
1987-1999 között az általa szervezett és megvalósult Várpalotai Tájház és Helytörténeti Gyűjtemény gondnoka volt. Az 1990-ben alakult egyesületünk alapító tagja és segítője haláláig. Javaslatunkra 1994-ben díszpolgári cím elismerésben részesült.
Személyes élményem vele kapcsolatban 1971-től datálódik. A Hazafias Népfront Városi Bizottsága honismereti csoportjában ismertem meg. Szabadjon, néhány gondolatban felidézném vele kapcsolatban, rá emlékezve: Fontosnak tartotta, hogy legyen hír rólunk, várpalotaiakról. A Veszprém Megyei Múzeumbarátok Körben, több esetben egymás mellett ültünk és vettünk részt az összejöveteleken. Más részt, mint helytörténeti kutató a kiadványai megjelentetéséhez forrásokat gyűjtött. A Krúdy Gyula Városi Könyvtár nyilvántartására hivatkozom…Így akkor, mint a Jó szerencsét Művelődési Központ igazgatóját, személyemet is felkereste kérésével. Minden esetben segítségére voltam. „Amikor ezeket a kiadványokat kezembe veszem és a támogatók névjegyzékét látom, ill. olvasom, örömmel állapítom meg, hogy a szűkös források ellenére ebbéli nem kötelező jellegű, de úgy gondolom, közművelődési intézmény esetében ajánlatos feladatokat is megfelelően segítettük, megvalósulásukhoz eredményesen hozzájárultunk. Továbbá, az intézmény rendszeresen szervezett helytörténeti előadás sorozatot, melyben egy-egy alkalommal, Sárika néninek is lehetőséget adtam eredményeinek és kutatásainak bemutatásához, népszerűsítéséhez.” (20 éves a Várpalotai Városszépítő és- védő Egyesület, Évkönyv 1990-201024110. 37p)
Tisztelt Megjelentek, Kedves Barátaink!
2006-ban a helytörténeti, néprajzos gyűjteményt – Jókai út – róla nevezték el. A Gazdag életutat igyekeztem felvázolni. Halála 15. évfordulóján főhajtással emlékezünk rá és sírjára helyezünk koszorút.
Várpalota, 2021. 06. 30.
Petrovics László ny. tanár, helytörténész
Városszépítő és –védő Egyesület elnöke
